Az Opel Dakar Team kettőse olyan remek tempót diktált a dűnéken, hogy a pálya felénél állt a 28. helyen is, ám végül a 42. pozícióban ért célba.

„Változatos nap volt, gyönyörű dűnesorokkal és kőkemény triál-szakaszokkal – alig hittem, hogy feljutunk rájuk. Egyes sebességi fokozatban full-gázzal mentünk, az Opel szinte kaparta ki maga alól a köveket – mesélte Szalay Balázs. – A dűnéken azután nagyon elkaptam a fonalat, sok autót megelőztünk, voltak, akik ástak, másoknak technikai gondjuk támadt, megint mások felborultak. Egész jó helyen álltunk, amikor a csekkpont után kaptunk egy defektet, és akkor kiderült, hogy nem működik az elektromos emelőnk. Így tíz percbe telt a kerékcsere, majd öt kilométerrel később újabb tíz percbe a második. Onnantól kezdve már valamivel visszafogottabban autóztunk, mert nem volt több pótkerekünk, de a végére megint elég jól összeszedtük magunkat. Laci nagyon jól navigált, csak egyszer vagy kétszer kellett visszafordulni és keresni a nyomot, a végén pedig segítettünk az egyik buggynak, amelyből nyolc kilométerrel a cél előtt kifogyott a benzin. Behúztuk a célba, hogy ne ezen múljon a versenye.”

No igen, a Dakaron van az a mondás, hogy egyik nap ő, a másikon talán te, ezért is segítenek egymásnak a versenyzők, ha tudnak. Az Opel Grandland X jobb oldali ülését elfoglaló navigátor, Bunkoczi László jelesre vizsgázott ezen a napon, hiszen még az élmenők közül is sokan eltévedtek, a magyar kettős azonban nem.

„Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek – mondta Bunkoczi. – Egyrészt örülök, hogy itt vagyunk a táborban és az autó karcmentes, másrészt csalódott vagyok, mert két defekt és az emelő hibája elvett tőlünk több mint húsz percet – enélkül jobb lenne a szám íze. Összességében nincs baj, az elmúlt három napban nagyon kevés hibát követtünk el, ami lehet akár a jövő záloga is. Az utóbbi években szerzett rengeteg tapasztalat segített át minket ma a nagy dűnesoron, a végén pedig már csak azért imádkoztam, hogy ne kapjunk még egy defektet, mert nem volt több pótkerekünk. És láttunk olyan versenyzőt, aki hármat kapott, mutogatta a kerekét, hogy segítsünk. Neki sajnos mi sem tudtunk, de a végén a buggysnak igen. Itt vagyunk, és ez a lényeg.”

A mezőny szerdán a főváros, Rijád felé veszi az irányt, több mint nyolcszáz kilométert tesz meg, de a szelektív szakasz hossza 337 kilométer.

DAKAR RALI

3. szakasz, Wadi ad-Dawasir–Wadi ad-Dawasir (össztáv: 629 km, ebből a mért szakasz hossza: 403 km). Autósok:1. Nasszer al-Attijah, Matthieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 3:17:39, 2. Lategan, Cummings (dél-afrikai, Toyota Hilux) 2:27 p h., 3. Peterhansel, Boulanger (francia, Mini John Cooper Buggy) 4:05 p h., …42. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Grandland X) 1:22:14 ó h.

Motorosok: 1. Toby Price (ausztrál, KTM) 3:33:23, 2. Benavides (argentin, Honda) 3:16 p h., 3. Walkner (osztrák, KTM) 4:36 p h., …50. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 1:03:07 ó h., …77. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 2:13:09 ó h. Kamionosok: 1. Sziarhej Vjazovics, Pavel Haranyin, Anton Zaparoscsanka (fehérorosz, MAZ) 3:45:14, 2. Szotnyikov, Ahmagyejev, Ahmecianov (orosz, Kamaz) 18 mp h., 3. Sibalov, Nyikitin, Tatarinov (orosz, Kamaz) 1:16 p h., …16. Fazekas Károly, Horn Albert, Csákány Péter (magyar, Scania) 1:38:12 ó h.

Az állás. Autósok: 1. Stéphane Peterhansel 10:39:02, 2. Al-Attijah 5:09 p h., 3. Serradori, Lurquin (francia, belga, Buggy) 26:21 p h., …51. Szalay 23:24:34 ó h. Motorosok: 1. Skyler Howes (amerikai, KTM) 12:05:48, 2. De Soultrait (francia, Husqvarna) 28 mp h., 3. Price (ausztrál, KTM) 52 mp h., …37. Gyenes 1:56:02 ó h., …82. Saghmeister 8:05:33 ó h. Kamionosok: 1. Szotnyikov 11:47:11, 2. Vjazovics 16:56 p h., 3. Sibalov 23:01 p h., …14. Fazekas 4:25:04 ó h.

De menjünk sorban, lássuk, miként élte meg a tizenötödik Dakarját teljesítő pilóta a vasárnapi napot!

„Köves, sziklás, puha homokos szakaszok váltogatták egymást ezen a 277 kilométeres szakaszon, amelyen a sziklák okozták a legfőbb bajt, legalább harminc jármű mellett mentünk el, és mindben szereltek valamit – mondta Szalay. – Sajnos utóbb mindannyian visszaelőztek, mert a köves szakasz a mi autónknak sem tett jót, gyakorlatilag szétráztuk a futóművet. Tönkrement a kormányösszekötő és nagyon sokáig tartott, mire megjavítottuk, főleg mert a kormányműbe menő csonkokat is ki kellett cserélni. Ránk esteledett, s nyilván ahol nappal sem volt könnyű megtalálni a helyes irányt – hiszen még a legjobbak is eltévedtek –, éjszaka pedig fokozódtak a nehézségek. Lestrapált állapotban volt a kocsi, de a fiúk reggelre versenyképes állapotba hozták.”

Bunkoczi László egyenesen azt mondta, a fiatalkorát, a 2004-es kezdeteket idézte ez a nap, mert többet mentek éjszaka, mint nappal – és ezt nem lehet megszokni, megszeretni pedig végképp nem.

„Volt egy technikai hibánk, ami bárkivel előfordulhat, de mi majdnem hat órát szereltünk miatta, így belecsúsztunk az éjszakába. Száz kilométert jöttünk két és fél óra alatt, úgy, hogy olykor semmit sem láttunk, mert ment előttünk valaki. A 161. helyen rajtolunk, ilyen már nagyon régen történt velünk, de próbálunk felzárkózni és valahogyan célba érni, bár úgy látom, itt még az sem lesz könnyű. Ez azonban egy nagyon szép jubileum mindkettőnknek, Balázs tizenötödik, én a tizedik alkalommal vagyok itt a Dakaron, úgyhogy mindenképp szeretnénk célba érni.”