Teljesen beleillenek a mai trendbe a takarékos háromhengeres motorok. Az Opel valamennyi személyautó-típusához kínál ilyen, magas szintre fejlesztett, turbós erőforrásokat. Az új Opel Astra kizárólag három hengerrel készül – benzines és dízel kivitelben is. Ezáltal kategóriájának CO2-bajnoka lett. „A mostani minden idők leghatékonyabb Astrája, 21 százalékot elérő mértékben kevesebb széndioxidot bocsát ki típuselődjénél. Az összesen hét hajtómű-kombináció közül öt alatta marad a CO2-emisszió mágikus 100 gramm per kilométeres határának (NEFZ szerint mérve). Teljesen új motorgenerációjával és szintúgy újonnan fejlesztett váltóműveivel az Opel Astra a csekély károsanyag-kibocsátás etalonja“, jelentette ki az Opel főnöke, Michael Lohscheller. Rüsselsheim már 25 esztendőre tekint vissza a háromhengeresek fejlesztésében. Első gyümölcsét az Opel MAXX mutatta be az 1995-ös Genfi Autószalonon. 

Negyedszázada még nagyon ritkák voltak a háromhengeres hajtóművek – szívómotorként is. Ez akkor kezdett megváltozni, amikor Genfben bemutatkozott az Opel MAXX – a jövő városi autójának egy innovatív koncepciója, modern, háromhengeres benzinmotorral. A MAXX és csúcstechnikájú hajtóműve felcsigázta a Genfi Szalon látogatóit. Nem egész tizenkét hónap múlva ismét meglepte az Opel a világot, bejelentve a háromhengeres soros motor sorozatgyártását. Ezzel az első európai autógyártó lett, amelyik tömeggyártásig fejlesztett egy korszerű háromhengerest. 

A MAXX a jövő városi járművének koncepcióját mutatta fel. Préselt acéllemezek helyett, az építőszekrény-elv alapján, alumíniumprofilokból készült a karosszériája. A különféle szelvényeket cellává hegesztették össze, de úgy, hogy részben láthatók maradtak, mint a külső és belső konstrukció részei. Ez a cella nemcsak optimális biztonságot nyújtott, hanem a modulszerkezet alapját is, amely a MAXX-koncepció és modern, flexibilis járműarchitektúrák lényege. Egyazon platformra lehetett kabriót, pickupot, terepjárót, furgont vagy taxit építeni. Noha rögzítettek voltak a méretek, a vevő még a kocsi átvétele után is megváltoztathatta a karosszériát és a belső berendezést. 

Mindössze 2,96 méteres hosszúságával és 1,58 méternyi szélességével, illetve magasságával bőséges férőhelyet kínált a kétajtós MAXX. Aki sok poggyászt akart magával vinni, választhatott két ülést, nagyjából akkora raktérrel, mint egy korabeli Astra kombié. Az alumíniumstruktúrába illesztett hátsó ülés négyszemélyessé tette az autót. 

A biztonság ugyanolyan fontos volt, mint a flexibilitás. A stabil alumíniumszerkezet mellett vezetőlégzsákkal és blokkolásgátlóval (ABS) védte utasait a MAXX. A Dynamic SAfety (DSA) elvét képviselő McPherson-rugóstagos első futómvét a középkategóriájú Opel Vectrától és Opel Omegától kapta. A maximális biztonság érdekében a benzintankot a hátsó kerekek közé helyezték az Opel mérnökei; az alumíniumstruktúra védőn ölelte körül a jármű hátulját, elöl pedig gyűrődő zónát képezett. A MAXX súlya, a könnyűfém jóvoltából, csupán 600 kilogramm volt. 

Csúcs háromhengeres: két felülfekvő vezértengely, hengerenként négy szelep 

Az Opel MAXX kompakt, könnyű rafinált háromhengerese kiváló energiahatékonysággal adott le nagy teljesítményt. Ez a benzines gép volt egy európai autógyártónál sorozatgyártásig fejlesztett háromhengeres. A 973 köbcentiméter lökettérfogatú, két felülfekvő vezértengelyes, hengerenként négyszelepes, csúcstechnikájú motor a MAXX- koncepcióautó két prototípusában tette meg első kilométereit. 

Az ECOTEC-motorcsalád hengerenként körülbelül 330 köbcentiméter lökettérfogatú új tagja optimális furat/löket-aránnyal ért el 90 newtonméter maximális nyomatékot alig 2500/percnél, illetve 37 kW/50 LE csúcsteljesítményt, 5000-nél. 

Ezekkel az adatokkal az 1,0 literes motor felülmúlta néhány négyhengeres kortársát, és – a csekély súlynak is köszönhetően – élénken temperamentumossá tette a MAXX-ot: nulláról százra mindössze 12,1 másodperc alatt gyorsult, illetve 151 km/órás csúcssebességet ért el. Legmélyebb benyomást mégis a szerény benzinfogyasztása tette, hiszen a 10,1:1-es sűrítési arányú háromhengeres gép, az akkor érvényes „Euromix“ tesztciklus szerint, 90-es állandó tempónál, beérte 3,9 literrel 100 kilométeren. 

Mindmáig – több, mint 25 évvel a MAXX premierje után – a nagyfokú hatékonyság az Opel modern háromhengeres hajtómű-portfóliójának alapjellemzője. Különösen érvényes ez a Corsára, amelynek innovatív 1,0 literes háromhengeresét 1997-ben kezdték sorozatban gyártani – és ez a sikertörténet jelenleg folytatódik, az Opel bestsellerének ugyanilyen hengerszámú, korszerű hajtóműveivel.