„Ha össze kellene hasonlítanom az afrikai és a dél-amerikai éveket a mostani versennyel, úgy vonnék mérleget, hogy nehézségben Afrika az első, azután jön Szaúd-Arábia, és a harmadik Dél-Amerika – mondta Szalay Balázs, akinek ezen a Dakaron is Bunkoczi László diktálta az itinert. – Hogy miért gondolom így? Afrikába háttértámogatás nélkül el sem indult az ember, kellett a versenykamion, hogy biztos lehess benne, ha gond van, segítenek. Dél-Amerikában erre nem volt szükség, mindenhol közel volt az aszfaltút, le is szoktunk róla szépen lassan. Itt azonban visszatért az afrikai érzés, és nagy tanulság így utólag, hogy kell egy versenykamion, ami lohol az ember mögött, hiszen a szakaszon csak versenyzőtárs segíthet. És amikor nem arról van szó, hogy le kell rántani a dűnéről, hanem tényleg szerelni, akkor csak az segít, aki emiatt állt oda a rajthoz. A másik nagy tanulság, hogy sokkal jobban fel kell készülni technikailag is, mert így, hogy három héttel a behajózás előtt derült ki, hogy tudunk indulni, nem volt elég idő. A Dakar mindig tanít valamit.”

A normál menetrend az a csapatnál, hogy amikor hazamennek egy-egy nagy versenyről, rendbe teszik az autót, ami tönkrement, azt megjavítják, de ahhoz, hogy biztonsággal elrajtoljanak egy versenyen, kétszer annyi alkatrész kell, mint amennyi benne van az autóban. És azokat le kell gyártatni. Na erre nem maradt most idő a nagy hajrában. A Dakar ugyanis nem csupán az embert teszi próbára, hanem a járműveket is – ezt jól láthattuk a világsztárok példájából is az idén.

De vajon mennyi idő kell Szalay Balázsnak, hogy túltegye magát a csalódáson, hogy nem ért célba a 15. Dakarján?

„Egy-két nap még kell. Mert egyáltalán nem jó érzés, hogy azt látom, a többiek versenyeznek, én meg üldögélek a táborban – folytatta Szalay. – De mire vége a Dakarnak, nekem már meglesz a tervem a jövőre vonatkozóan, az biztos. Például az, hogy amikor hazaérünk a tapasztalatok alapján elkezdjük átépíteni az autót: az emelő motorját másik pozícióba helyezzük, megerősítjük a kocsi elejét, átvariáljuk a kormányművet. Másrészt felkészítjük a kamiont is, amennyire lehet, hogy ha nyárig eldől, hogy indulunk a következő megméretésen, száz százalékosan készen álljunk. Noha a Dakar rengeteget változott az elmúlt huszonöt év során, s számomra túlságosan leszabályozottá vált, van azonban valami, ami mindig ugyanaz marad: a Dakar egy rettentő nehéz verseny, amelyen nagyon könnyű kiesni, és csakis kitartással lehet végigmenni. Az pedig van bennünk, ezért is szeretnénk visszatérni, és Szaúd-Arábiában is letenni a névjegyünket.”

Az Opel Dakar Team kettőse olyan remek tempót diktált a dűnéken, hogy a pálya felénél állt a 28. helyen is, ám végül a 42. pozícióban ért célba.

„Változatos nap volt, gyönyörű dűnesorokkal és kőkemény triál-szakaszokkal – alig hittem, hogy feljutunk rájuk. Egyes sebességi fokozatban full-gázzal mentünk, az Opel szinte kaparta ki maga alól a köveket – mesélte Szalay Balázs. – A dűnéken azután nagyon elkaptam a fonalat, sok autót megelőztünk, voltak, akik ástak, másoknak technikai gondjuk támadt, megint mások felborultak. Egész jó helyen álltunk, amikor a csekkpont után kaptunk egy defektet, és akkor kiderült, hogy nem működik az elektromos emelőnk. Így tíz percbe telt a kerékcsere, majd öt kilométerrel később újabb tíz percbe a második. Onnantól kezdve már valamivel visszafogottabban autóztunk, mert nem volt több pótkerekünk, de a végére megint elég jól összeszedtük magunkat. Laci nagyon jól navigált, csak egyszer vagy kétszer kellett visszafordulni és keresni a nyomot, a végén pedig segítettünk az egyik buggynak, amelyből nyolc kilométerrel a cél előtt kifogyott a benzin. Behúztuk a célba, hogy ne ezen múljon a versenye.”

No igen, a Dakaron van az a mondás, hogy egyik nap ő, a másikon talán te, ezért is segítenek egymásnak a versenyzők, ha tudnak. Az Opel Grandland X jobb oldali ülését elfoglaló navigátor, Bunkoczi László jelesre vizsgázott ezen a napon, hiszen még az élmenők közül is sokan eltévedtek, a magyar kettős azonban nem.

„Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek – mondta Bunkoczi. – Egyrészt örülök, hogy itt vagyunk a táborban és az autó karcmentes, másrészt csalódott vagyok, mert két defekt és az emelő hibája elvett tőlünk több mint húsz percet – enélkül jobb lenne a szám íze. Összességében nincs baj, az elmúlt három napban nagyon kevés hibát követtünk el, ami lehet akár a jövő záloga is. Az utóbbi években szerzett rengeteg tapasztalat segített át minket ma a nagy dűnesoron, a végén pedig már csak azért imádkoztam, hogy ne kapjunk még egy defektet, mert nem volt több pótkerekünk. És láttunk olyan versenyzőt, aki hármat kapott, mutogatta a kerekét, hogy segítsünk. Neki sajnos mi sem tudtunk, de a végén a buggysnak igen. Itt vagyunk, és ez a lényeg.”

A mezőny szerdán a főváros, Rijád felé veszi az irányt, több mint nyolcszáz kilométert tesz meg, de a szelektív szakasz hossza 337 kilométer.

DAKAR RALI

3. szakasz, Wadi ad-Dawasir–Wadi ad-Dawasir (össztáv: 629 km, ebből a mért szakasz hossza: 403 km). Autósok:1. Nasszer al-Attijah, Matthieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 3:17:39, 2. Lategan, Cummings (dél-afrikai, Toyota Hilux) 2:27 p h., 3. Peterhansel, Boulanger (francia, Mini John Cooper Buggy) 4:05 p h., …42. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Grandland X) 1:22:14 ó h.

Motorosok: 1. Toby Price (ausztrál, KTM) 3:33:23, 2. Benavides (argentin, Honda) 3:16 p h., 3. Walkner (osztrák, KTM) 4:36 p h., …50. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 1:03:07 ó h., …77. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 2:13:09 ó h. Kamionosok: 1. Sziarhej Vjazovics, Pavel Haranyin, Anton Zaparoscsanka (fehérorosz, MAZ) 3:45:14, 2. Szotnyikov, Ahmagyejev, Ahmecianov (orosz, Kamaz) 18 mp h., 3. Sibalov, Nyikitin, Tatarinov (orosz, Kamaz) 1:16 p h., …16. Fazekas Károly, Horn Albert, Csákány Péter (magyar, Scania) 1:38:12 ó h.

Az állás. Autósok: 1. Stéphane Peterhansel 10:39:02, 2. Al-Attijah 5:09 p h., 3. Serradori, Lurquin (francia, belga, Buggy) 26:21 p h., …51. Szalay 23:24:34 ó h. Motorosok: 1. Skyler Howes (amerikai, KTM) 12:05:48, 2. De Soultrait (francia, Husqvarna) 28 mp h., 3. Price (ausztrál, KTM) 52 mp h., …37. Gyenes 1:56:02 ó h., …82. Saghmeister 8:05:33 ó h. Kamionosok: 1. Szotnyikov 11:47:11, 2. Vjazovics 16:56 p h., 3. Sibalov 23:01 p h., …14. Fazekas 4:25:04 ó h.

De menjünk sorban, lássuk, miként élte meg a tizenötödik Dakarját teljesítő pilóta a vasárnapi napot!

„Köves, sziklás, puha homokos szakaszok váltogatták egymást ezen a 277 kilométeres szakaszon, amelyen a sziklák okozták a legfőbb bajt, legalább harminc jármű mellett mentünk el, és mindben szereltek valamit – mondta Szalay. – Sajnos utóbb mindannyian visszaelőztek, mert a köves szakasz a mi autónknak sem tett jót, gyakorlatilag szétráztuk a futóművet. Tönkrement a kormányösszekötő és nagyon sokáig tartott, mire megjavítottuk, főleg mert a kormányműbe menő csonkokat is ki kellett cserélni. Ránk esteledett, s nyilván ahol nappal sem volt könnyű megtalálni a helyes irányt – hiszen még a legjobbak is eltévedtek –, éjszaka pedig fokozódtak a nehézségek. Lestrapált állapotban volt a kocsi, de a fiúk reggelre versenyképes állapotba hozták.”

Bunkoczi László egyenesen azt mondta, a fiatalkorát, a 2004-es kezdeteket idézte ez a nap, mert többet mentek éjszaka, mint nappal – és ezt nem lehet megszokni, megszeretni pedig végképp nem.

„Volt egy technikai hibánk, ami bárkivel előfordulhat, de mi majdnem hat órát szereltünk miatta, így belecsúsztunk az éjszakába. Száz kilométert jöttünk két és fél óra alatt, úgy, hogy olykor semmit sem láttunk, mert ment előttünk valaki. A 161. helyen rajtolunk, ilyen már nagyon régen történt velünk, de próbálunk felzárkózni és valahogyan célba érni, bár úgy látom, itt még az sem lesz könnyű. Ez azonban egy nagyon szép jubileum mindkettőnknek, Balázs tizenötödik, én a tizedik alkalommal vagyok itt a Dakaron, úgyhogy mindenképp szeretnénk célba érni.”

Az eredeti terv szerint a verseny Agadirból rajtolt volna, ám ez átalakult, az XXL méretű tábort (ahogy ők fogalmaztak) Mhamid közelében építik fel, Zagorától délre, nomád stílusban, vagyis visszatér egy kicsit a régi Dakarok hangulata.

Apropó Dakar! A marokkói verseny megrendezése szinte létfontosságú annak érdekében, hogy a gyári csapatok és az amatőrök egyaránt profi és biztonságos körülmények között tudjanak felkészülni a Dakar ralira, hogy tesztelhessék az új fejlesztéseiket, itt ugyanis az autós és a motoros mezőny egyaránt megméreti magát.

Az autósok esetében az össztáv 2044 kilométer, amelyből 1710 kilométer a mért szakaszok hossza, a navigátorok pedig ugyanúgy előre nyomtatott, színezett itinert kapnak, mint ahogyan a katari világkupa-futamon, vagyis a gyári csapatoknak sem lesz idejük térképszakértőkkel felkészülni, hiszen a rajt előtt fél órával kapják csak meg a roadbookot.

„Nagyon jól hangzik, hogy végre nem törlésről, hanem módosításról, alkalmazkodásról kaptunk híreket, mert ez azt jelenti, hogy készülhetünk tovább a marokkói világkupa-futamra, amelynek rajtjánál mindenképp ott szeretnénk lenni – nyilatkozta az Opel Dakar Team pilótája, Szalay Balázs. – Tetszenek a változtatások, mindig is szerettem a nomád táborokat, számomra ezek jelképezik az igazi sivatagi versenyzést, arról nem beszélve, hogy most a járványhelyzet is indokolja – mindenképp óvnunk kell a helyieket, minden tőlünk telhető módon. Ami a színes itinert illeti, szerintem jó rendszer, amely kiegyenlíti az erőviszonyokat, és a versenyzők is egyre inkább hozzászoknak a használatához. Hosszú távon lehet, hogy ez sem megoldás az esélyek kiegyenlítésére, de rövid távon biztosan.”